Mély- (saját, ín-,) és felületes (idegen) reflexeket vizsgálunk. Nyilatkozunk a kóros reflexekről (pyramis jelek és liberatiós jelek).
1.) a receptor a bőrben, nyálkahártyában lévő végkészülék vagy az izmok proprioceptív készüléke, amely érintés, nyújtás, nyomás, fájdalominger hatására ingerületbe jön,
2.) az érző-neuron és axonja, amely az impulzusokat a központi idegrendszerbe szállítja,
3.) az átkapcsoló neuron (polysynapticus reflexívnél),
4.) az efferens neuron és axonja, amely impulzust visz az effektor szervhez (az izom).
A mélyreflexek és kiváltásuk
A mélyreflexek két neuronból és egy synapsisból állnak, a receptor és effektor szerv ugyanabban az izomban van (ezért hívjuk ezeket saját reflexeknek is). A mélyreflexek nyújtási vagy myotaticus reflexek, receptoruk az izomorsók annulospiralis idegvégződése. Az ebből induló vastag A-típusú érzőrostok a hátsó gyökön keresztül lépnek a
gerincvelőbe. A rostok itt elágaznak, egy részük átkapcsol az -motoneuronra,
másik részük néhány segmentumot lefelé és felfelé száll, majd gátló interneuronokon kapcsolódik át, amelyek a myotaticus reflexkiváltásakor az antagonista izmok motoneuronjait gátolják.
a.) Bicepsreflex: semiflexióban tartott karon a m. biceps inára tesszük mutató- vagy hüvelykujjunkat a könyökhajlatban, és az első ujjpercünkre ütünk a reflexkalapáccsal. Az eredmény a könyök hajlítása. A bicepsreflex íve a C5–6 segmentumban záródik.
b.) Tricepsreflex: semiflexióban tartott kar mellett az olecranon fölött ütünk a m. triceps inára. Az eredmény a könyök feszítése.
A reflex a n. radialisban fut, íve a C6–7 szelvényben kapcsol át.
c.) Radiusreflex: semiflexióban tartott alkar mellett, miközben egyik kezünket a beteg egymásra helyezett kézfején tartjuk, a proc. styloideus radii felett az alkarra ütünk. Az eredmény az alkar flexiója és supinatiója, középállásban tartott karon a radius alsó harmadára ütve a m. biceps és brachioradialiscontractiója váltható ki.
d.) Ulnareflex: a könyök feszítése és az alkar pronatiója a proc. styloideus ulnaera ütéskor. A reflex íve a C7–8 gyökökben fut.
e.) Patellareflex: fekvő helyzetben az ellazított alsó végtagot a térdhajlatban tartjuk, és a patella alatt a m. quadriceps inára ütünk.
Ülő helyzetben a beteg a talpát a padlóra teszi, egyik kezünket a m. quadriceps femorisra helyezzük a reflex kiváltása során. A térdreflex íve a LIV–V csigolyák között kilépő gyökben és a n.femoralisban fut, és a L2–3–4 szelvényben kapcsol át.
f.) Achilles-reflex: fekvő betegnél félig hajlított, kissé kifelé rotált alsó végtagon váltjuk ki. A beteg sarka a lepedőn nyugszik, egyik kezünket a talpra helyezzük, azt enyhén dorsalflectaljuk, és az Achilles-ínra ütünk. Az eredmény a talp plantarflexiója. A kiváltás másik módszere, ha a beteg székre térdel úgy, hogy lábfejei szabadon állnak. Egyik tenyerünket a talpra helyezzük, és az Achilles-ínra ütünk; így csekély különbségek is észlelhetők. A reflexív a n. tibialisban fut, és a S1 szelvényben kapcsol át.
Vizsgálhatjuk még a deltoideus reflexet (a kiváltás helye a deltoideus
inának tapadása a felkaron), a m. pectoralis reflexet, a m. latissimus
dorsi reflexet (az izmok humeralis tapadására ütünk).
A Jendrassik-féle műfogás a renyhe térd- és Achilles-reflex fokozására szolgál. A beteg két kezének ujjait egymásba akasztja, és felszólítjuk, hogy húzza szét erősen, anélkül, hogy kezei elszakadnának egymástól.
Erőkifejtés közben megkíséreljük a térd és Achilles reflexek kiváltását.
Jendrassik (1885) a reflexélénkülést az izmok általános tónusfokozódásával magyarázta.
Clonusnak hívjuk a fokozott reflexszel együtt járó, egyetlen nyújtási vagy reflexkiváltási kísérletre bekövetkező ritmusos végtagmozgást.
Megjelenhet a felső, gyakrabban az alsó végtagokon. A lábfejclonust a lábfej erőteljes, gyors dorsalflexiójával váltjuk ki. A térdclonus kiváltásához a relaxált, nyújtott alsó végtagon a patellát lefelé rántjuk. A clonus lehet kimerülő és ki nem merülő (az Achilles clonus mindaddig fennáll, amíg a lábfejet feszítve tartjuk).
A mélyreflexek kialszanak vagy renyhék a reflexív sérülése (érző- és motoros idegek, elülső és hátsó gyökök, a spinalis ganglionok, a mellsőszarvi motoneuronok, a neuromuscularis synapsisok), az izmoksaját betegsége és a kisagy betegségei miatt. A tr. corticospinalisszal általában együtt sérülnek a gátló pályák, ami a reflexek fokozódásához vezet.
A felületes reflexek és kiváltásuk
A felületes reflexek “idegen reflexek”, mert receptor és effektor szervük nem ugyanabban a szerkezetben van. A reflexek polysynapticusak, pályájuk áthalad az agykérgen, a reflexidő többszöröse a saját reflexekének.
Corneareflex, oculopalpebralis reflex.
a.) Pharyngealis vagy öklendezési reflex
a.) Hasbőrreflexek: a hasfal bőrének ingerlésére a hasizmok összerándulnak, és a köldök az ingerlés oldalára húzódik. A felső hasbőrreflexet a Th7–8, a középsőt a
Th9–10, az alsót a Th11–12 dermatomában váltjuk ki.
Féloldalon kieshet a gerincvelő, a gyökök és azintercostalis idegek károsodása esetén. Mindhárommagasságban kiesnek a hasreflexek egyik oldalon, ha acorticospinalis pálya a Th10 szelvénytől proximálisankárosodik. Nem válthatók ki a hemihypaesthesia oldalánés mindkét oldalon kiesnek a gerincvelő harántlaesióját
b.) Cremasterreflex: ha a comb belső felső felszínét tompa tárggyal végigsimítjuk, a herék felhúzódnak. A reflexív a L1–2 szelvényben kapcsol át.
c.) Analis reflex: a perianalis bőrfelület ingerlése hatására a m. sphincter ani externus összehúzódik. Reflexíve aS4–5 segmentumban van.
d.) Talpreflex: a talp ingerlését követő fiziológiás válasz a lábujjak flexiója, kiváltása a n. tibialis – L4–S2 gyökök –épségéhez kötött. Gyermekeknél 12–18 hónapos korban normálisan kiváltható.
A bőrreflexek kialszanak vagy csökkennek perifériás bántalmaknál (pl. az analis reflex kieshet cauda equina laesiónál, a hasbőrreflex nem váltható ki segmentalis gyöki károsodásoknál, felszálló bénulásoknál és izombetegségben)
Babinski-jel: a talp külső felszínének ingerlése a saroktól a lábujjakig
ív alakban sebet nem ejtő hegyes eszközzel az öregujj lassú, tónusos dorsalflexióját eredményezi.
Legyezőtünet: a talp karcolása az öregujj tónusos dorsalflexiója mellett a lábujjak terpesztését váltja ki. A mozgatópálya enyhe károsodásánál gyakran“néma talpat” észlelünk, amelyet károsodás jelének csak akkor lehet elfogadni, ha az ellenkező oldalon a normális hajlító talpreflex jelen van.
A *-gal jelölt pyramisjelek is az öregujj izolált tónusosdorsalflexiójával járnak:
Chaddock-jel: a külső boka felől előre haladva a lábhát tompa tárggyal
Gordon-jel: a m. triceps surae megszorítása
Oppenheim-jel: mutató- és hüvelykujjunkat a tibia élére helyezzük, és közepes nyomást gyakorolva a térdtől indulva lefelé csúsztatjuk
Schaefer-jel: az Achilles-ín megszorítása
Mendel–Bechterew-jel: a lábhát külső részén az os cuboideumra ütünk
a reflexkalapáccsal. Az eredmény az ujjak gyors plantarflexiója.
A Rossolimo-reflex (L5–S1–S2) reflexíve a n. tibialisban fut. A lábujjakfelszíne alatt a talpra ütés a lábfej és az ujjak plantaris flexióját váltja ki.
Módosított kiváltása a lábujjak talpi felszínének hirtelen felfelépeckelése, amelynek eredménye ugyanaz.
Hoffmann-jel a beteg középső ujjának végpercét a jobb kezünk mutatóujjával megtámasztjuk, hüvelykujjunkkal lefelé nyomjuk, majd hirtelen felengedjük. A pöccintés hatására a hüvelyk flexiója és adductiója alakul ki; néha az összes ujj hirtelen markolásszerű mozgásával
Trömner-jel: bal kezünkkel megfogjuk a beteg kézfejét pronált helyzetben úgy, hogy a hüvelyk- és mutatóujjat mozgásában ne akadályozzuk. Ujjunkkal alulról felfelé megpöccintjük a 2–4. ujjakat.
Pozitív esetben a hüvelykujj adductiója és flexiója, vagy ezzel együtt amutatóujj első percében hirtelen flexio következik be. Ha a centrálisbénulás oldalán következetesen találjuk, akkor a corticospinalis pályakárosodása jelének, pyramisjelnek tartható. Ugyanígy értékeljük, ha acorticospinalis pálya kétoldali károsodásának egyéb jelei is vannak.
Mayer-féle alapízületi reflex: a beteg kezének középső ujját az alapízületben erőteljes volaris flexióba hozzuk. Normális reakció a hüvelykujj oppositiója. Az oppositio nem váltható ki a C6–Th1gerincvelőszelvények, perifériás idegek, a mozgatókéreg és a pyramispálya károsodásánál. Fokozott lehet homloklebeny-laesiónál, ilyenkor fogóreflexszel társul.
Liberációs jelek (primitiv reflexek)
Részben az újszülöttkorban normálisan megfigyelhető jelenségek visszatéréséről van szó, általában a prefrontalis területek károsodásával hozhatók összefüggésbe. Két fő reflexcsoport (fogó- és szopóreflexcsoport), és néhány egyéb jelenség sorolható ide.
A fogóreflex súlyossági fokozatai:
1. Utánnyúlás: a beteg a látóterébe kerülő tárgyak után nyúl
2. Fogóreflex: a beteg a tenyerét megérintő tárgyat felszólítás
3. Kényszerfogás: a beteg a tenyerébe kerülő tárgyat megfogja,
A szopóreflex súlyossági fokozatai:
1. Orális beállítódás: a száj körüli terület spatulával történő
ingerlésekor az ajkak a spatula felé mozdulnak el.
2. Szopóreflex: az ajkak közé érintett spatula szopó mozgásokat
3. Bulldog reflex: az alsó és felső fogsor közé helyezett spatulára a beteg ráharap, és a spatulát nem engedi el. Intubált betegeknél figyelni kel a jelenségre, mert a tubust a beteg a harapásával elzárhatja!
a.) Gegenhalten. a passzivan mozgatott végtagokban a mozgatásirányával szemben nő meg az ellenállás
b.) középvonali reflexek:
- a glabellareflex során a két szem közötti homlokterületütögetése néhány alkalom után megszűnő szemzárást vált ki. Liberatiós jelnek számít, ha ez a refelex nem merül ki, és minden további ütögetéskor megjelenik.
- a masseter reflex normálisan is kiváltható. Fokozódása liberatiós jelnek tekinthető.
- supinált és extendált felső végtagban a kézujjak és a csukló dorsalflektálása a könyökben extensiós tónusfokozódást, ill annak rögzülését váltja ki (pozitivtámasztási reakció, kóros jelenség). Ha a felső végtag ugyanilyen alaphelyzetében a metacarpophalangealis ízületben és a csuklóban flexiót alkalmazunk, reflexként a könyökízületben is flexió alakul ki (Léri jel, negatívtámasztási reakció, normálisan meglévő jelenség. Kóros, ha kiesett a reflex).
Egészséges állapot leírása:
A mélyreflexek közepesen élénkek, egyenlőek. Mko jól kiváltható hasbőrreflex. Pyramis jelek, liberatios jelek nincsenek.
A centrális és a perifériás motoneuronok sérülésének elkülönítése
Centrális bénulást okoz a felső motoneuronok és axonjaik laesiója az agykéregben, a corona radiatában, a capsula internában, az agytörzsben és a gerincvelő oldalkötegében. A centrális bénulás a laesio lokalizációjától és a bénulás fennállásának időtartamától függően
petyhüdt vagy spasticus jellegű. A centrális bénulás következtében nincsen izomatrophia, hosszú idő múlva inaktivitás miatt fejlődhet ki.
Perifériás bénulást okoz a bulbaris és spinalis motoneuronok károsodása, amely létrejöhet a sejttestek, az axonok és a neuromuscularis synapsis magasságában.
Vezető tünetei: izomtónuscsökkenés izomatrophiával. Az alsó motoneuron károsodás jele a fasciculatio.
